Én önmagam vagyok, a világon nincs még egy ugyanilyen lény.

Vannak, akik ebben-abban hasonlítanak rám, de senki sem azonos velem, ezért minden belőlem fakadó dologért egyedül én vagyok a felelős.

Minden az enyém. Enyém a testem, és annak minden rezdülése. Szemem, képeim és látomásaim. Szám, és minden udvarias, édes, durva, igaz és hamis szó, amit kiejtek rajta. Hangom, akár erős, akár gyenge, akár magas, akár mély. Cselekedeteim, bármi, amit másokért, vagy magamért teszek. Értelmem, gondolataim, minden, ami eszembe jut. Érzelmeim, akár olyan szélsőséges érzelmek is, mint a düh, a csalódás, az öröm, a szerelem, a kiábrándultság, az izgalom. Enyémek az elképzeléseim, álmaim, reményeim és félelmeim. Hozzám tartoznak győzelmeim, sikereim csakúgy, mint kudarcaim és tévedéseim.

 Mivel a magamé vagyok alaposan és közelről megismerhetem önmagamat. Ennek során megbarátkozhatom önmagammal, megszerethetem azt, aki vagyok. Lehetővé tehetem, hogy magamért, és szeretteimért cselekedjek.

Vannak vonásaim, amelyek még számomra is rejtélyt jelentenek, olyan oldalaim, melyeket nem ismerek eléggé, de mindaddig, amíg elfogadom, sőt szeretem magamat, bátran és reményekkel telve foghatok bele a nagy vállalkozásba, hogy megtaláljam a kulcsot önmagamhoz.

Bármilyen a megjelenésem, a hangom, akármit mondok, vagy teszek, gondolok, vagy érzek egy adott pillanatban, az is csak én vagyok. A magam ura vagyok, a jelen időben létezem.

Amikor visszatekintek a múltba, és mérlegelem, hogy hogyan néztem ki, mit nyilatkoztam, cselekedtem, hittem, éltem át, kiderül, hogy nem vagyok tökéletes. De megszabadulhatok attól, ami rossz bennem, megőrizhetem értékeimet, és kitalálhatom az öntökéletesítés módját.

Látok, hallok, érzem, gondolkodom, beszélek és cselekszem. Vannak képességeim a túléléshez, barátságok megkötéséhez, alkotáshoz, értelmes létezéshez, és az eligazodáshoz a világban.

Bizalmasa vagyok önmagamnak, ezért formálni tudom magam.

Én ÉN vagyok, és szeretem magam!  

Ezt nem én írtam, és kicsit egoistán hangzik, de érdemes megfogadni!